Kenyérgomba
Lactifluus volemus
ehető
Képek
Nincsenek feltöltött képek ehhez a gombához.
Leírás
Kalap: 50-95 mm átmérőjű; fiatalon kissé domború, széle aláhajló, később ellaposodó, középen bemélyedő; felszíne száraz, széle felé koncentrikusan ráncos, matt, bársonyos, hamvas; színe barna, narancsbarna, sötétbarna, közepe sötétebb barna vagy vörösesbarna; széle többnyire halványabb, sárgásbarnább.
Lemezek: tönkhöz nőttek vagy lefutók, krémszínűek, nyomáshelyeken megbarnulnak, különböző hosszúságúak, élük sima és egyszínű.
Tönk: 35-85 x 17-33 mm, hengeres vagy lefelé enyhén elvékonyodó; felülete száraz, bársonyos, matt, néha deres, sárgás krémszínű, halvány narancsbarnás, sárgásbarna, a csúcsa felé halványabb és sárgásabb, bázisa felé narancsosabb színű.
Tejnedv: nagyon bőséges, ragadós, fehér és kissé vízszerű, leválasztva nem változik a színe, a lemezeken nagyon lassan barnává vagy szürkésbarnává válik; enyhe ízű.
Hús: nagyon kemény, a kalapban vastag, halványsárga vagy fehér, vágás után gyorsan okker-barnára színeződik, szürkés árnyalattal; enyhe ízű, kellemes illatú vagy halszagú.
Kémiai reakció: 10%-os KOH-ra szinte azonnal sárgásra változik, FeSO4-al rögtön vagy körülbelül 10 másodperc elteltével szürkészöldre színeződik.
Mikroszkópos jellemzők: spóra 7,7-11,3 x 7,1-10,3(-10,6) µm, gömbölyű, gömbölyded, amiloid, hálózatos ornamentációval, néha elszigetelt dudorokkal; bazídium 55-75 x 10-14 µm, bunkós vagy orsó alakú, 4-spórás.
Előfordulás: idősebb lomb- és fenyőerdőben egyaránt, gyakran bükk (Fagus), tölgy (Quercus) és fenyő (Picea) alatt változatos talajtípusokon, leginkább júliustól októberig.
Étkezési érték: ehető. (!!!)
Hasonló fajok: az élénkszínű kenyérgomba* (Lactifluus oedematopus) kalapbőrében lévő szőrök rövidek (legfeljebb 60 µm), a többi halszagú tejű Lactifluus faj esetében 85-125 µm hosszúságúak, a félbarna kenyérgomba* (Lactifluus subvolemus) halványabb sárgás színű.
Megjegyzés: megfelelő módon elkészítve, vékony szeletekre vágva, majd forró olajban kisütve, kiváló ízű gomba. Kissé kellemetlen halszaga sütés hatására eltűnik. A kenyérgomba ritkán kukacosodik.
Lemezek: tönkhöz nőttek vagy lefutók, krémszínűek, nyomáshelyeken megbarnulnak, különböző hosszúságúak, élük sima és egyszínű.
Tönk: 35-85 x 17-33 mm, hengeres vagy lefelé enyhén elvékonyodó; felülete száraz, bársonyos, matt, néha deres, sárgás krémszínű, halvány narancsbarnás, sárgásbarna, a csúcsa felé halványabb és sárgásabb, bázisa felé narancsosabb színű.
Tejnedv: nagyon bőséges, ragadós, fehér és kissé vízszerű, leválasztva nem változik a színe, a lemezeken nagyon lassan barnává vagy szürkésbarnává válik; enyhe ízű.
Hús: nagyon kemény, a kalapban vastag, halványsárga vagy fehér, vágás után gyorsan okker-barnára színeződik, szürkés árnyalattal; enyhe ízű, kellemes illatú vagy halszagú.
Kémiai reakció: 10%-os KOH-ra szinte azonnal sárgásra változik, FeSO4-al rögtön vagy körülbelül 10 másodperc elteltével szürkészöldre színeződik.
Mikroszkópos jellemzők: spóra 7,7-11,3 x 7,1-10,3(-10,6) µm, gömbölyű, gömbölyded, amiloid, hálózatos ornamentációval, néha elszigetelt dudorokkal; bazídium 55-75 x 10-14 µm, bunkós vagy orsó alakú, 4-spórás.
Előfordulás: idősebb lomb- és fenyőerdőben egyaránt, gyakran bükk (Fagus), tölgy (Quercus) és fenyő (Picea) alatt változatos talajtípusokon, leginkább júliustól októberig.
Étkezési érték: ehető. (!!!)
Hasonló fajok: az élénkszínű kenyérgomba* (Lactifluus oedematopus) kalapbőrében lévő szőrök rövidek (legfeljebb 60 µm), a többi halszagú tejű Lactifluus faj esetében 85-125 µm hosszúságúak, a félbarna kenyérgomba* (Lactifluus subvolemus) halványabb sárgás színű.
Megjegyzés: megfelelő módon elkészítve, vékony szeletekre vágva, majd forró olajban kisütve, kiváló ízű gomba. Kissé kellemetlen halszaga sütés hatására eltűnik. A kenyérgomba ritkán kukacosodik.