Pecsétviaszgomba
Ganoderma lucidum
nem ehető
Képek
2025.09.05
Lendva
Leírás
Termőtest: egyéves, fiatalon ceruzaszerű, csúcsa fehér, később kalaposodik. A kalap 5–15 cm széles, félkör vagy vese alakú. Fiatalon közepe vörösesbarnás, széle felé sárgás, növekedésben levő pereme fehér. Idősen egyszínű, vörösesbarna, lakkosan fénylő. Felülete egyenetlen, gyakran körkörösen barázdált. A kalapbőrt borító vékony (kb. 100 µm-es) kéreg nem gyantaszerű, de puha, körömmel benyomható, ugyanakkor láng hatására nem olvad meg.
Termőrétegtartó (tráma): pórusos. A csövek barnák, a hústól jól megkülönböztethetők, 0,5–2 cm hosszúak. A pórusok szabályosak (kerekek), aprók (4–5 pórus/mm), felszínük fehéres, később piszkosszürke színű.
Tönk: 5–12 cm hosszú, 0,5–3 cm átmérőjű, hengeres, többnyire oldalt álló, ritkán központi helyzetű, vörösesbarnás. Felülete egyenetlen, göcsörtös, lakkosan fénylő.
Hús: kezdetben puha, parafás, később szívós, kemény, fás állagú, alig észrevehetően zónázott. Kezdetben krémszínű, világosbarna, később sötétbarnás színű. Szagtalan, keserű ízű.
Mikroszkópos jellemzők: spórák elliptikusak, 8–11 × 6–8,5 µm méretűek, kettős falúak (a belső fal vastag, szemcsés és barna, a külső vékony, zsákszerű és színtelen), csírapórus nélküliek, inamiloidok. Spórapor rozsdabarna. Hifarendszere dimitikus (kétféle hifából, generatív és vázhifák áll).
Előfordulás: júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, a fák tövében vagy tuskóin, egyesével vagy kisebb csoportokban nő. Kiszáradt termőtestei egész évben megtalálhatók. Fán élő szaprotróf, vagy nekrotróf parazita.
Étkezései érték: fás állaga miatt nem ehető.
Hasonló fajok: a sötét lakkostapló (Ganoderma carnosum) nagyon hasonló megjelenésű és méretű, de kalapja gyakran szabálytalan, tönkje rövid, kezdetleges, és a kalapbőrt borító fényes kéreg nem gyantaszerű. A kalapbőrére cseppentett KOH (kálilúg) a pecsétviaszgombával ellentétben nem képes lemarni a vastag kérgét. Tűlevelű erdőben, elsősorban jegenyefenyőn nő, Magyarországon ritka faj. A Ganoderma valesiacum kizárólag vörösfenyő még élő faanyagán nő, tönkje rövid, kezdetleges, a kalapbőrt fedő réteg nem gyantaszerű; tajgai-magashegyi faj, Magyarországon nem található. Az óriás lakkostapló többnyire egyéves, ritkán évelő, általában tönk nélkül nő és nagyobb termetű, a kalapbőrt borító fényes kéreg gyantaszerűen megolvad a gyufaláng hatására.
Megjegyzés: számos gyógyhatással (pl. rákellenes, májvédő, vérnyomás- és vércukorszint-csökkentő) bír, gyógyászati jelentősége miatt termesztik. Távol-keleti rokon fajait (Ganoderma lingzhi, G. sichuanense, G. sinense) a hagyományos kínai gyógyászat nagy becsben tartja, és a klinikai terápiában is használják.
Termőrétegtartó (tráma): pórusos. A csövek barnák, a hústól jól megkülönböztethetők, 0,5–2 cm hosszúak. A pórusok szabályosak (kerekek), aprók (4–5 pórus/mm), felszínük fehéres, később piszkosszürke színű.
Tönk: 5–12 cm hosszú, 0,5–3 cm átmérőjű, hengeres, többnyire oldalt álló, ritkán központi helyzetű, vörösesbarnás. Felülete egyenetlen, göcsörtös, lakkosan fénylő.
Hús: kezdetben puha, parafás, később szívós, kemény, fás állagú, alig észrevehetően zónázott. Kezdetben krémszínű, világosbarna, később sötétbarnás színű. Szagtalan, keserű ízű.
Mikroszkópos jellemzők: spórák elliptikusak, 8–11 × 6–8,5 µm méretűek, kettős falúak (a belső fal vastag, szemcsés és barna, a külső vékony, zsákszerű és színtelen), csírapórus nélküliek, inamiloidok. Spórapor rozsdabarna. Hifarendszere dimitikus (kétféle hifából, generatív és vázhifák áll).
Előfordulás: júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, a fák tövében vagy tuskóin, egyesével vagy kisebb csoportokban nő. Kiszáradt termőtestei egész évben megtalálhatók. Fán élő szaprotróf, vagy nekrotróf parazita.
Étkezései érték: fás állaga miatt nem ehető.
Hasonló fajok: a sötét lakkostapló (Ganoderma carnosum) nagyon hasonló megjelenésű és méretű, de kalapja gyakran szabálytalan, tönkje rövid, kezdetleges, és a kalapbőrt borító fényes kéreg nem gyantaszerű. A kalapbőrére cseppentett KOH (kálilúg) a pecsétviaszgombával ellentétben nem képes lemarni a vastag kérgét. Tűlevelű erdőben, elsősorban jegenyefenyőn nő, Magyarországon ritka faj. A Ganoderma valesiacum kizárólag vörösfenyő még élő faanyagán nő, tönkje rövid, kezdetleges, a kalapbőrt fedő réteg nem gyantaszerű; tajgai-magashegyi faj, Magyarországon nem található. Az óriás lakkostapló többnyire egyéves, ritkán évelő, általában tönk nélkül nő és nagyobb termetű, a kalapbőrt borító fényes kéreg gyantaszerűen megolvad a gyufaláng hatására.
Megjegyzés: számos gyógyhatással (pl. rákellenes, májvédő, vérnyomás- és vércukorszint-csökkentő) bír, gyógyászati jelentősége miatt termesztik. Távol-keleti rokon fajait (Ganoderma lingzhi, G. sichuanense, G. sinense) a hagyományos kínai gyógyászat nagy becsben tartja, és a klinikai terápiában is használják.