Leírás
Kalap: 5-20 cm átmérőjű, eleinte félgömb alakú, majd ellaposodik, változatos színű, olívsárgás, narancsbarna, olívbarnás, a megnyomott részeken kékül, feketedik, felülete nemezes, idővel sima lesz, nedves időben kissé ragadós.
Csöves rész: a pórusok szűkek, a csövek sárgás, majd olívszínűek, a nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra erősen kékülnek.
Tönk: 4-15 cm hosszú, 2-7 cm vastag, hasas vagy bunkó alakú, sárga, narancssárga, a töve felé vörös színű, felületén hosszú szemű, vörös hálózat található.
Hús: vastag, halványsárga, közvetlenül a csöves réteg fölött vörös (Bataille vonal), a tönk aljában gyakran borvörös, megvágva azonnal kékül, szaga, íze jó.
Előfordulás: májustól októberig, többnyire meszes talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: feltételesen ehető, alaposan süssük, főzzük meg őket (!!!)
Megjegyzés: a nem ehető sátántinóruval és a feltételesen ehető vörös tinóruval téveszthető össze.